Kecsketartás - Tündérmajor

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Kecsketartás

Istálló
Amikor a gyűrűfűi letelepedés ellett döntöttünk, akkor még a Tündérmajor helyén nem volt semmi: se út, se villany, se víz, csak a szép zöld mező...! Így aztán a gazdaságunk kialakítása klasszikus zöldmezős beruházás volt a szó valódi értelmébenJ!
Az ideköltözésünkhöz először is az istállót kellett felépíteni. Mivel Perkátán már megtanultuk, hogy mi a fontos, minden részletében célszerű kecskeistállót igyekeztünk kialakítani.


Adott volt egy domboldal, így kétszintes lett. Az alsó szinten laknak a kecskék, innen járnak ki a villanypásztorral bekerített, mintegy 10 hektáros legelőre. Az istálló felső szintje a takarmánytároló. Így könnyű a szénát behordani és aztán csak le kell dobni az etetőbe.

A kecskéről az a mendemonda járja, hogy igénytelen állat. Hát – ha a kecske igénytelen, akkor nem tudom, milyen lehet az igényes állat: tán selyemlepedőt, vagy ötcsillagos ellátást igényel? Tapasztalatunk szerint a kecske igencsak kényes állat! Igényes az istállóra: nem szereti huzatot. Nem szereti az esőt. Mihelyt pár csepp eső esik, rohan a legelőről haza az istállóba. Nem szereti a trágyás almot. Ha nincs rendesen bealmolva alája, képes inkább egész éjszaka ácsorogni.

A takarmányozásra megint csak kényes. Ha szénát kap, olyan rondán eszik, hogy egy csomó takarmányt kihúzkod, és akkor már nem eszi meg. Ha a vizébe egy tyúk beletrottyant, ő már nem iszik belőle! Tehát az istálló kialakításánál tekintettel kell lennünk főúri igényeire. Az istállónk jól szellőző, jól zárható és egy fedett kifutó is tartozik hozzá.


Az etető: a kecskét lehet etetni szénarácsból, vagy a földön kialakított etetőből. A szénarács a leggazdaságtalanabb: ebből rengeteget kihúzkod a kecske. Eredetileg volt egy nagyon praktikus, fából készült széna-etetőnk, de szükséggessé vált az istálló átalakítása, és ekkor azt is le kellett bontani. Így nézett ki: (kép). Mivel nem sikerült hamar újraépíteni, ezért vettünk egy köretetőt. Ennek is megvan a maga előnye: könnyen szétszedhető, és ahol szükség van rá, ott összerakható.

Viszont azt tapasztaljuk, hogy túl nagy a két vas közötti távolság, a kecskék simán belementek, telepotyogtatták, aztán csak forgatták a fejüket, hogy: na, hol van egy kis ennivaló?! Ezért plusz pántokat kellett még hegeszteni rá.

A korábbi etető rácsunk így nézett ki. Ez nagyon jó volt, keveset pocsékoltak belőle. Többen kérdezték már a méreteit, ezért leírom. Alul legyen 30-40 cm zárt rész. Ahol a kecske bedugja fejét: felül érdemes minél tágasabbra hagyni, hogy a nagy szarvú kecskék is be tudták dugni a fejüket. Alul viszont 8 cm legyen. Ez az a távolság, ahol a kecske nyaka még elfér, de a fejét nem tudja kihúzni. Így kevesebbet rángat ki a szénából.

A másik fontos szempont a fejőállás kialakítás volt. A kecskék magasabban állnak, mint mi, így hajoldozás nélkül lehet őket fejni. 2X6-os fejőállásunk van, ahová két külön istállórészből tudnak kijönni. Először sokat töprengtünk azon, vajon hogy fogjuk megoldani, hogy a fejüket a befogószerkezetbe egymás után tegyék be, ne maradjon üres állás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kecskék értelmi képessége épp olyan változó, mint az embereké. Van, amelyik perdül-fordul és már be is áll az üresen hagyott helyre, a másikat pedig húzni-vonni is alig lehet, kontrázik és pislog nagy riadtan.  


A kecskéink

 

Róluk nagyon sokat tudunk mesélni, azt sem tudom hamarjában, mi lehet érdekes, mi lehet lényeges. Mi alpesi jellegű kecskéket tartunk, bár mostanában elég sok köztük a világos színű és a fehér. A cél alpesi kecskenyáj volna, de még mindig nehéz Magyarországon jól örökítő alpesi tenyészbakot venni. Az alpesi fajta azért lenne a cél, mert kevésbé is érzékeny, mint az intenzív termelésre kitenyésztett szánentháli. A biogazdaságban, bár fontos szempont a jó tejelőképesség, korántsem annyira

egyedüli, mint egy nagyüzemi, intenzív gazdaságban. Fontos, hogy a kecskék ne legyenek betegesek, jól bírják a legelést, nyájban tartást.A tejelőképességük elég változó, napi átlagban 1-3 liter közt van, jellemzően 2 liter körül. Általában 8 hónapig tart a tejelési időszak.
A kecske nagyon okos állat, ugyanakkor önfejű is. Ha a gazda nem elég határozott, gyorsan a fejére nő
!

Gyakran elhangzik az a kérdés, hogy mitől bio a kecske.
Legfontosabb, hogy bio legyen a tápláléka. A legelőn, kaszálón műtrágyázás, vegyszeres gyomirtás nem engedélyezett. Másrészt biztosítani kell az adott állat élettani szükségleteit: legyen legelőterület és kényelmes helye az istállóban. Mi csak fejéshez zárjuk be a kecskéket, egyébként teljesen szabadon járnak ki az istállóhoz kapcsolódó, villanypásztorral bekerített domboldalba.

Az állatgyógyászati kezelések is szigorúbbak: hormonkezelés tilos és a megelőző vakcinázás is. Ha az állatok gyógyszerezése elkerülhetetlen, a várakozási idő hosszabb. Fontosak a nyugodt tartási körülmények is. Egy amerikai vegetáriánus könyv azzal érvel a tejtermékek fogyasztása ellen, hogy „az állatoknak szenvedést okoz a fejés”. Nos, aki hozzánk ellátogat, látni fogja, hogy a kecskéink tülekednek a kapunál azért, hogy a fejőállásba kijöhessenek. Az indulatosabbja a szarvával veri az ajtót, hogy mikor kerül már sorra! (A trükk mindössze annyi, hogy fejés közben finom abrakot kapnak.)
A biogazdálkodás szabályainak betartását a Biokontroll Hungária Kht ellenőrzi.


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz