Bútorfelújítás - Tündérmajor

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Bútorfelújítás

Bútorfelújításaim: színezd újra!

Ez az oldal nem kapcsolódik szorosan a gazdaságunkhoz, de ha már biogazdaság vagyunk, és egy ökofaluban élünk, életünkhöz igenis hozzátartozik a DIY. Azaz Do It Yourself csináld magad! Ahogy az idevágó weblapokat nézegettem, úgy találtam, ez a DIY kifejezés elsősorban a lakásunk sajátkezű csinosítására, és ezen belül a bútorfelújításra is vonatkozik.  Az öko életmód egyik alappillére, hogy ne fogyasszunk a szükségesnél többet, javítsunk, újítsunk ahelyett, hogy könnyedén eldobnánk a régi cuccainkat.

Történt, hogy örököltem egy lakást, és a lakásban régi bútorokat.  Olyanokat, hogy első látásra felmerült a kérdés: kidobjuk? Második látásra eldöntöttük, hogy a garázsba még jó lehet. Jó kis bútorok ezek. Csak egy kicsit kopottak, meg „retrók”. Harmadik látásra azonban megnéztem, hogy mennyibe kerülne ezek helyett újat, vagy elfogadható használtat venni. Úgy találtam, hogy a használt bútor vagy nagyon gáz, vagy elég drága. Az új bútorokat pedig kifejezetten drágának találtam, főleg, hogy ami nekem megfizethető még, az fűrészpor és műanyagfólia fantáziátlan keveréke.
Már nem is emlékszem, hogyan, de egyszer csak egy bútor felújítós oldalra jutottam, és eszméletlen lázba hozott a lehetőség. Egyre több ilyen oldalra látogattam el, és csak ámultam és bámultam, micsoda gyönyörűségeket alkotnak az amatőr bútorászok, a DIY lelkes hívei. A honlapok közül kiemelkedően sokat segített „a kicsi ház” http://akicsihaz.hu/kategoria/butorfelujitas .
Ezen az oldalon Szentgyörgyi Kata olyan kellemesen szájbarágósan leírja a bútorfelújítás minden lépését és eszközét, hogy nem győztem az alkotásom során örvendezni, hogy rátaláltam a blogjára.

Határtalan önbizalommal a fejszémet mindjárt egy nagy fába vágtam. Volt a szüleim hagyatékában egy hálószobabútor, két szekrény maradt rám ebből. Még az ötvenes évek végén vették, és anyukám ezerszer elmondta, hogy milyen drága volt akkor. Apukám munka után ment még vagont kirakni, hogy részletre meg tudják venni ezt a bútort. Kidobni már csak ezért sem lett volna szívem, és hiába telt el a fénykora óta ötvenegynéhány év, valahogy szentségtörésnek tűnt, hogy garázsba kerüljön. Ezért roppant felvillanyozott, amikor rájöttem: akár fel is újíthatom!


Alaposan megnézve a szekrényt, alapvetően szép darabnak találtam. A készítésekor faléceket ragasztottak össze, majd funér került rá. Az összeszerelése is gondos volt, bár mára a sok tologatástól a szétesés határán állt. Voltak rajta ívek, diszkrét bemarások.

Beszereztem hát mindent, amit a kicsi ház javasolt, és hajrá!


András lapjaira szedte.
Ezután gondosan letörölgettem a szennyeződéseket.

Ahol korábban zár volt, vagy fogantyú, azt kitapasztottam:

Majd csiszoltam, és csiszoltam…

Nedves ruhával áttöröltem ezután és száradás után következett az alapozás:

A szekrény szerkezetét szürkére festettem, a polcokat és az ajtókat sárgára. A rétegek között finoman átcsiszoltam. A két különböző szín ellenére is túl nagy tömbnek találtam ezt a szekrényt. Ezért vettem falmatricát és ezzel díszítettem. Habár maga a zománcfesték is szép felületet adott, az ajtókat selyemfényű lakkal még átvontam, főleg azért, hogy a matricával egységesebb felületet nyújtson, és hogy ha egyszer egy unatkozó bútor-használó szeretné a matricát lekapargatni, nehezebb dolga legyen. A szekrény hátoldalát tapétáztam, hogy vidám kép fogadja, aki bekukkant.


Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok. Habár komoly munka volt, úgy érzem, megérte. Örülök, hogy alkottam valami szépet, és remélem, újabb 50 évig megmentettem a kidobástól.

Van még jópár bútor, ami megújulásra vár. Alig várom, hogy ezek is megszépüljenek:


Színezd újra,
színezd újra!
A bútorod, ha megfakulna,
Ne dobd ki, csak színezd újra!

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz