A kecsketejről - Tündérmajor

Gyakran kérdezik tőlünk, miért jobb a kecsketej, mik az élettani hatásai? Ezért leírom, amit erről találtam:
A kecsketejet a tehéntej-cukorra allergiás betegek is fogyaszthatják. Kevésbé okoz nyáktermelést a gyomor és a bélrendszerben és a gyomorfekélyes betegeknél. A tej a gyomorba érkezve a pepszin hatására megalvad. A tehéntej - összetételéből és jellegéből adódóan - nagy pelyhekben alvad, míg a kecsketej kisebb pelyhekben. Az alvadék a kecsketej esetében lágy, míg a tehéntej esetében keményebb (nehezebben emészthető). A tehéntej alvadék-pehely mérete 15-200g, átlagosan 70 g, míg a kecsketej alvadékpehely 10-70 g között változik, átlagosan 36 g. Ezek a kisebb pelyhek könnyebben emészthetők. Ha az esszenciálisan szükséges aminosavak könnyen felvehető formában állnak rendelkezésre egy gyenge szervezetben, mindenképpen hatékony javulásra számíthatunk. 4x több az A vitamin, 6x több a B1 vitamin, 31x több a C vitamin, mint a tehéntejben.

Molnár János: Kecsketenyésztés c. könyvében ezt írja:
A kecske teje abban különbözik más gazdasági állatfajok tejétől, hogy a táplálkozásban betöltött szerepén túl jótékony hatású különböző betegségek gyógyításában és alkalmas az anyatej pótlására is, valamint kiváló szépségápoló szer.
A XV. századi nagy francia orvos, Paracelsus is kiemelkedő jelentőségűnek tartotta a kecsketej gyógyító hatását. Magyarországon 1645-ben találkozunk első ízben a kecsketej gyógyító hatásának leírásával. Az antibiotikumok felfedezéséig általánosan ismert volt a kecsketej gyógyító hatása. Pethe Ferenc (1814) azt írja, hogy "Minden bétsi asszony jól tudja, hogy a szárazbetegség gyógyítására legjobb a kecsketej". E felismerést hasznosították az antibiotikumok felfedezéséig úgy, hogy a tüdőszanatóriumok mellett kecsketenyészeteket tartottak és a kecsketej kúra volt a gyógyítás legfontosabb része. Rodiczky (1905) szerint a többlet tejet üdülőkben és gyógyfürdőkben mint gyógytejet értékesítették. A XIX. század végén széles körben elterjedt a dada helyettesítése kecskével. Krenedits (1900) a következőket írja: "Egyes gyerekorvosok azt mondják, hogy a kecske a legjobb szoptatós dajka, mert teje ragadós betegségeket nem okoz és feleslegessé tesz minden pótlékot, mesterséges táplálást, sőt a dajkatartás kellemetlenségeitől is megkíméli a családot; okos állat, hamar megszokja a dada szerepét, duzzogás nélkül, jókedvvel, hűségesen teljesíti feladatát.”
A XIX. század végéig a reggel frissen fogyasztott kecsketejsavó-kúra általános volt a Felső-bajorországi Német Királyi Fürdőben. Ma a kecsketejsavó a legértékesebb kozmetikai cikkek alkotója. A kecsketejsavót nemcsak gyógykezelésre használják, hanem ízesítéssel teljes értékű üdítő ital is.
Amennyiben a tej szárazanyag-tartalmát, zsírját és mint a legfontosabbat, a kazein és a savófehérje arányt tekintjük, úgy anyatej pótlásra a kecsketej a legalkalmasabb.
A kecsketej zsírja a kisebb zsírgolyócskák miatt sokkal közelebb áll az anyatejhez, mint a tehéné. A tehéntej esetében igen elterjedt eljárás a homogenizálás. A kecske teje, mivel igen apró zsírgolyókat tartalmaz, nem kell emulgeálni, természetes állapotban fogyasztható.
A kecske-és a tehéntej zsírja a zsírgolyócskák nagyságán kívül különbözik abban is, hogy a tehéntejből készült vaj sárga, a kecskéé pedig fehér. Ennek oka, hogy a tehéntej zsírja sok karotint tartalmaz, míg a kecske a karotint A-vitaminná átalakítva engedi a tejzsírba. Ez az oka annak, hogy a kecsketej A-vitamin tartalma 400%-kal is magasabb lehet, mint a tehéntejé. Ezt felhasználhatjuk a pajzsmirigy zavart működése esetén, amikor a gyerek szervezete nem tudja a karotint A-vitaminná alakítani. A nagy A-vitamintartalmú kecsketej fogyasztása minden olyan esetben előnyös, amikor az A-vitamint biztosítani kell.
Horst (1991) szerint a kecsketej a tehéntejnél több vitamint tartalmaz a következőkből: B1-vitaminból 60-80 %kal, B2-vitaminból 80 %-kal,B5-vitaminból 600 %-kalD-vitaminból 400 %-kal.